Egy arany Rolexet könnyű Presidentnek nevezni. A név jól hangzik, az óra úgyis tekintélyt sugároz, és az amerikai elnökök története már eleve ott lebeg körülötte. Csak éppen három különböző dolgot mos össze.
A Day-Date az óra neve. A President eredetileg a hozzá készített fémszíj neve. Az „elnökök órája” pedig egy becenév, amelyet viselők, reklámok és évtizedek ragasztottak a kettőre.
Ez a különbség azért számít, mert a történet legismertebb szereplője nem is azt az órát viselte, amelyet ma hozzá kötnek. Dwight D. Eisenhower csuklóján valóban volt egy arany Rolex. Day-Date azonban nem lehetett, mert az még nem létezett.
Az első, 1956-os Rolex Day-Date. A teljesen kiírt hétfő már a kezdetektől a számlap tetején volt. Fotó: Rolex.
Egy nap, amelynek ki kellett férnie a számlapra
A Rolex 1945-ben mutatta be a Datejustot. Az automata, vízálló karóra a dátumot külön ablakban jelezte, majd 1953-ban megkapta a fölé helyezett Cyclops nagyítót is. A következő lépés magától értetődőnek tűnik: ha a hónap napja látható, miért ne lehetne kiírni azt is, hogy hétfő van?
Egy harminchat milliméteres órán ez nem pusztán tipográfiai kérdés. A hét napjainak neve eltérő hosszúságú, a tárcsának pontosan kell megállnia, és közben a dátumtárcsát is tovább kell léptetni. Mindezt éjfélkor, lehetőleg úgy, hogy a két kijelzés ne fél órán át vánszorogjon az új állásába.
Az 1956-ban bemutatott Oyster Perpetual Day-Date a dátumot három óránál, a teljesen kiírt napot pedig egy íves ablakban, tizenkét óránál mutatta. A Rolex ezt az első olyan karóraként írja le, amely mindkettőt ilyen formában egyesítette. A két tárcsa egyszerre, egy pillanat alatt váltott.
Az újdonságot nem acélba csomagolták. A Day-Date kezdettől kizárólag aranyból vagy platinából készült. Nem egy praktikus naptárórát akartak olcsón sok ember csuklójára tenni. A hétköznapi információból státusztárgyat készítettek.
A Day-Date két felismerhető ablaka. A nap teljes neve tizenkét óránál, a dátum nagyítva három óránál jelenik meg. Fotó: Rolex.
A President először nem az óra volt
A Day-Date mellé 1956-ban új szíj készült. Háromrészes felépítése első pillantásra emlékeztet az Oyster szíjra, de a szemek félkörívesek, rövidebbek és sűrűbben követik egymást. A középső sor polírozott, a külső részek szálcsiszoltak. A zár rejtve marad, csak egy apró Rolex-korona árulja el, hol nyílik.
A gyár ezt nevezte el President braceletnek. Vagyis a President nem a gyűjtők későbbi találmánya, és nem is egy elnök tiszteletére átnevezett Day-Date. Hivatalos alkatrésznév volt, amely már a modell indulásakor létezett.
Ez az apró nyelvi részlet később szinte eltűnt. A szíj annyira összenőtt az órával, hogy a köznyelvben előbb a teljes Day-Date, majd szinte bármelyik hasonló arany Rolex megkapta a President nevet. Pedig a Rolex ma is külön kezeli a kettőt. A Day-Date a modell, a President a szíj.
A három félköríves szemsorból álló President szíj egy mai Day-Date 40-en. A háttér nélküli kivágás eredeti gyártói képből készült. Fotó: Rolex.
Eisenhower aranyórája, amely öt évvel korábban érkezett
Dwight D. Eisenhower története azért tapad ilyen makacsul a Day-Date-hez, mert szinte minden eleme igaz. Csak a modell nem.
A Rolex az 1950-es évek elején a 150 000. hivatalosan hitelesített kronométerét ajánlotta fel Eisenhowernek. Akkor még nem volt az Egyesült Államok elnöke. Ötcsillagos tábornokként, Európa első NATO-főparancsnokaként fogadta el az órát. A hátlapra öt csillag, a D.D.E. monogram és 1950. december 19., kinevezésének dátuma került.
Az óra egy 18 karátos sárgaarany Datejust, a források szerint 6305-ös referencia, Jubilee szíjjal. Eisenhower 1952-ben a Life címlapján is viselte, majd elnökként sem tette félre. Egy arany Rolex így már azelőtt összekapcsolódott az amerikai elnöki tisztséggel, hogy a Day-Date megjelent volna.
Innen csak egy rövid, de hibás lépés azt mondani, hogy Eisenhower Rolex Presidentet viselt. Egy elnök Rolexét viselte. Ez nem ugyanaz.
Az elnök, akinél a név a helyére került
Lyndon B. Johnsonnál már valóban Day-Date volt a csuklón. A Rolex saját történeti oldala 1963-hoz, Johnson Fehér Házba költözéséhez köti azt a pillanatot, amikor a modell bekerült a politikai hatalom képi szótárába.
Johnson órája jól illett hozzá. Nagydarab ember volt, szerette a közvetlen gesztusokat, telefonon tárgyalt, közel hajolt, kezet fogott, kart ragadott. A sárgaarany óra gyakran láthatóvá vált az inge mandzsettája mellett. Nem kellett külön bemutatni. A Day-Date formája elvégezte a munkát.
A Rolex ekkorra már régóta épített teljesítményre, vezetőkre és történelmi szereplőkre. A márka azonban ritkán tett egyetlen politikust a termék neve mellé. Ehelyett általánosabb, hosszabb életű mondatot talált: a világ sorsát irányító férfiak Rolexet viselnek.
1967-ben ezt már egyenesen így sűrítette egy reklám: „The presidents’ watch.” Nem egy felismerhető elnök arcát mutatta. Két összekulcsolt kéz, egy arany Day-Date és egy piros telefon szerepelt rajta. A kép elég konkrét volt ahhoz, hogy a Fehér Házra gondoljunk, de elég névtelen ahhoz, hogy bármelyik hatalmi irodát beleláthassuk.
A Rolex 1967-es reklámja már az „elnökök órájaként” beszélt a Day-Date-ről. A hirdetésben az óra ezer dollárba került, miközben a márka legolcsóbb kronométerei 175 dollárnál kezdődtek. Kép: Rolex archívum.
Ezer dollár, egy piros telefon és egy jól megválasztott többes szám
A reklám apró betűs szövege legalább annyira érdekes, mint a kép. A Day-Date ára ezer dollár volt. Ugyanazon a hirdetésen a Rolex megjegyezte, hogy más kronométerei már 175 dollártól elérhetők. A President tehát nem egyszerűen egy jobb Rolex volt. A kínálat tetején állt, csak nem gyémántokkal vagy bonyolult funkciók hosszú listájával indokolta a helyét.
Aranytok. Automata szerkezet. Vízállóság. A hét napja teljesen kiírva. Ennyi.
A „presidents’” többes száma is fontos. Johnson hitelesítette a kapcsolatot, de a reklám nem zárta egyetlen emberhez az órát. Azt sugallta, hogy ez egy szerephez tartozó tárgy. Ha valaki eljutott egy tárgyalóasztal fejéig, a Day-Date már ott várta.
Így lesz egy viselőből kategória. A becenév nem azért maradt meg, mert minden amerikai elnök Day-Date-et hordott. Nem hordott. Azért maradt meg, mert egyetlen szóban össze tudta foglalni, mit árult az óra a pontos időn túl.
A konzervatív forma, amely belül folyamatosan változott
A Day-Date távolról alig mozdult el az 1956-os mintától. A nap ablaka felül, a dátum és a Cyclops három óránál, a bordázott lünetta körben, alul pedig a sűrű szemű szíj. Ez a következetesség tette olyan könnyen felismerhetővé, mint egy egyenruhát.
Belül és a részletekben viszont sok minden történt. Az 1803-as referencia az 1960-as évek meghatározó Day-Date-je lett. 1967-re a napkijelzés már 26 nyelven készült. A hetvenes években lapis lazuli, malachit, tigrisszem, ónix, korall és türkiz is megjelent a számlapokon. A kívül fegyelmezett tokon belül a Day-Date lett a Rolex egyik legszabadabb kísérleti felülete.
1988-ban a 3155-ös kaliber dupla gyorsállítást hozott, így a napot és a dátumot sem kellett a mutatók hosszú tekerésével beállítani. 2008-ban a Day-Date II 41 milliméterre növelte a tokot. A kissé nehézkes arányokat 2015-ben a 40 milliméteres Day-Date 40 és a 3255-ös szerkezet váltotta fel. A mai modell körülbelül hetvenórás járástartalékot ad, miközben a számlap elrendezése továbbra is azonnal felismerhető.
Ez a fajta fejlődés nem látványos. Nem is annak szánták. A Day-Date feladata éppen az, hogy új szerkezetet, más méretet vagy merész kőszámlapot is ugyanabba a tekintélyes körvonalba zárjon.
Amikor az elnöki óra kilépett a politikából
A President név idővel nagyobb lett a Fehér Háznál. A Day-Date ott volt sportolók, üzletemberek, zenészek és filmszereplők csuklóján. A Rolex saját történetében Arnold Palmer, Jack Nicklaus és Gary Player hármasa ugyanúgy helyet kap, mint Martin Scorsese vagy Lindsey Vonn.
Ez nem gyengítette az elnöki képet, inkább átírta. A „President” már nem munkakört jelentett, hanem elért státuszt. Valakit, akinek nem kell bemutatnia magát, mert a szobában mások már tudják, kicsoda.
Arnold Palmer, Jack Nicklaus és Gary Player. A Day-Date története a politikai vezetőktől hamar átnyúlt a sport és a kultúra ismert alakjaihoz. Fotó: Rolex.
Közben az óra megőrzött valami különösen hétköznapit. A legfeltűnőbb komplikációja nem holdfázis, öröknaptár vagy percütő. Egyszerűen kiírja, milyen nap van. Hétfő. Kedd. Szerda. Olyan információ, amelyet mindenki ismer, mégis aranyba foglalva jelenik meg.
Talán ezért működik a Day-Date hatalmi jelképként ennyire jól. Nem magyarázza a rangot, csak természetesnek veszi. Azt mondja, a tulajdonos naptára számít.
Eisenhower tehát nem Day-Date-et viselt. Johnson igen. A President először szíj volt, aztán becenév, végül egy egész szerep képi rövidítése lett.
A legenda pontatlanabb, mint a valóság. De a valóság jobb történet.
