Van egy óra, amelyben nincs elem, mégis van benne kvarckristály. Nincs benne gátlómű, tehát nem is ketyeg, mégis egy rugó hajtja. És a másodpercmutatója tökéletesen, akadás nélkül siklik, másképp, mint bármelyik mechanikus vagy kvarcóra. Ez a Grand Seiko Spring Drive, és egyetlen mérnök 28 évébe telt, mire elkészült.
Egy mérnök 28 éve
Az ötlet 1977-ben született, egy Suwa Seikosha-mérnök, Yoshikazu Akahane fejében. Akahane pár évvel korábban került a céghez, épp csak a világ első kvarcórája, a Seiko Astron (1969) után. Egy „örök órát” akart: olyat, amit egy rugó hajt, de kvarcpontossággal jár, vagyis napi egy másodperc körüli hibával.
Yoshikazu Akahane, aki 1977-ben elindította a Spring Drive-ot. Fotó: Grand Seiko GS9 Club (grandseikogs9club.com)
Ehhez viszont majdnem mindent újra kellett gondolni. Az út 28 évig tartott, több mint 600 prototípuson és számtalan zsákutcán át. Az első Spring Drive 1999-ben jelent meg, az automata, Grand Seiko-változat pedig 2004-2005-ben ért be. A technológiára világszerte több mint 230 szabadalmat jelentettek be.
Amit kivettek belőle: a gátlómű
Ahhoz, hogy értsük, mi a Spring Drive, előbb azt kell látni, mit dob ki. Egy hagyományos mechanikus órában a gátlómű (a billegő, a horgony és a gátlókerék) adagolja a rugó energiáját apró, ketyegő lépésekben: kiold, megáll, kiold, megáll. Ez az a szív, ami minden mechanikus órában ver. A Spring Drive ezt az egész egységet kiveszi, és egyetlen, folyamatosan forgó alkatrésszel helyettesíti: a siklókerékkel (glide wheel). Nincs többé ketyegés, nincs oda-vissza mozgás, minden forgás egyirányú és folyamatos.
Hogyan szabályoz a Tri-Synchro Regulator
A rugó itt is a szokásos módon feszül és enged, egy fogaskeréksoron át (a felhúzást egy rotor vagy a kézi felhúzás végzi). A fogaskeréksor végén viszont nem gátlómű ül, hanem a siklókerék, amely egy elektromágneses tekercs fölött pörög. Pörgés közben apró elektromos áramot termel, vagyis maga a kerék egy pici generátor. Ez az áram táplálja a kvarckristályt és egy integrált áramkört (IC). Az IC összeveti a siklókerék fordulatszámát a kvarc referenciájával, és egy folyamatosan szabályozott elektromágneses fékkel tartja pontosan a helyes sebességen: másodpercenként nyolc fordulaton. Elemre tehát nincs szükség, mert az órát hajtó rugó állítja elő a saját áramát is.
A 9R Spring Drive kalibere: a fogaskeréksor végén a siklókerék, gátlómű helyett. Fotó: Grand Seiko (grand-seiko.com)
A Spring Drive működés közben
Kövesd az energia útját a rugótól a siklókerékig, majd kapcsold ki a szabályozást, hogy lásd, mit végez a Tri-Synchro Regulator.
A modell csak az elindítás után töltődik be.
Interaktív modell: indítsd el a Start / Stop gombbal, és kövesd az energia útját a rugótól a mutatóig. A „Fék” gombbal kikapcsolhatod a szabályozást, hogy lásd, nélküle elszalad. A fejléc „Lámpa le” gombja erre a modellre is hat.
Innen jön a név is. A Tri-Synchro Regulator három energiát kezel: a rugó mechanikus erejét, az ebből termelt elektromos energiát, és a fékezéshez használt elektromágneses erőt. A fék súrlódásmentes, csendes, és sosem áll meg, szemben a gátlómű apró ütközéseivel.
A mutató, ami siklik
És itt van a látványos rész. Mivel a siklókerék folyamatosan, egy irányba pörög, és közvetlenül ez hajtja a másodpercmutatót, a mutató nem lép és nem ver, hanem tökéletesen siklik a számlapon. Ez a Spring Drive aláírása, amit a Grand Seiko az „idő természetes folyásaként” emleget. Egy pillantás elég a felismeréshez: se a kvarc kis lépései, se a mechanikus finom söprése, hanem egy egészen sima, megállíthatatlan mozgás.
A Grand Seiko „Snowflake” (SBGA211), a Spring Drive egyik emblematikus darabja. Fotó: Arlington Watch Works (arlingtonwatchworks.com)
A pontosság pedig kvarcközeli: a legtöbb kaliber napi ±1 másodpercen belül jár (a csúcsváltozatok havi ±10 másodpercen belül), ami jóval pontosabb egy COSC-tanúsítvánnyal rendelkező kronométernél is.
Kvarc, mechanikus, vagy valami harmadik?
A Spring Drive az egyik legvitatottabb szerkezet a gyűjtők között, és a vita jogos, mert tényleg nem fér bele a szokásos dobozokba. Van benne kvarckristály és integrált áramkör, ezért a puristák egy része szerint „nem igazi mechanikus óra”. Mások szerint viszont épp az ellenkezője igaz: nincs benne elem, kizárólag a rugó hajtja, a szerkezet 200-nál is több, kézzel összeállított alkatrészből áll, és mérnökileg páratlan. Ebből a nézőpontból a kvarc csak referencia, az erő és a lélek mechanikus.
Van egy gyakorlati különbség is: a Spring Drive az elektronikája miatt Grand Seiko szervizt igényel, míg egy tisztán mechanikus órát bármelyik jó órásmester meg tud javítani. Hogy melyik a „jobb”, végső soron ízlés kérdése: a pontosság és a technológia, vagy a mechanikus tisztaság és a szervizelhetőség.
Én itt nem döntök helyetted. A Spring Drive-ot nem is a kategória teszi izgalmassá, hanem hogy egy évszázados problémára, a gátlómű uralmára adott egy teljesen új választ.
Miért való ide
Ezért való a Spring Drive ebbe a rovatba. A gátlóműről és a szabályozásról szóló korábbi írásaimban azt jártam körül, hogyan adagolja egy óra az időt apró lépésekben. A Spring Drive az az egyetlen szerkezet, amely a lépéseket teljesen elhagyta. Nem hangosabb, és nem is csillogóbb a többinél, csak épp csendben csinál valamit, amit rajta kívül senki. A tárgy, nem a hype.
