Van egy pont, ahol egy órásmester dönthet úgy, hogy megmarad a kevesek mesterének. Évi néhány darab, hosszú várólista, csillagászati árak, és a hírnév biztosítva van. Hajime Asaoka ezen a ponton pont az ellenkezőjét választotta: csinált egy második márkát, hogy a munkája olyanokhoz is eljusson, akik sosem engedhetnének meg maguknak egy kézzel készített atelier-darabot.
Ez a Kurono Tokyo, és ezzel a márkával kezdődött nálam a microbrandek iránti érdeklődés is. Ezért ez az írás hosszabb lesz a szokásosnál.
A Kurono Classic, a márka első és máig meghatározó modellje. Fotó: Kibble Watches (kibblewatches.co.uk)
Egy formatervező, aki könyvből tanult meg órát csinálni
Asaoka 1965-ben született Kanagawa prefektúrában. A tokiói Képzőművészeti Egyetem dizájn szakán végzett, majd 1992-ben megnyitotta a saját formatervező irodáját, és termékdizájnerként kezdte a pályát. Az órák iránti érdeklődése még általános iskolás korában kezdődött, amikor az apjától kapott egy mechanikus Citizen kronográfot.
A fordulat akkor jött, amikor tervezett egy órát, és rájött, hogy magát a szerkezetet is szeretné érteni. A kétezres évek elején megvette George Daniels legendás könyvét, a Watchmakinget, és onnantól autodidakta módon, egyedül tanulta meg a szakmát. Régi órákat szedett szét és tanulmányozott, CAD-et tanult, hogy alkatrészeket tervezhessen. 2005-ben kezdett komolyan órákat gyártani.
Amit ezután csinált, arról a szakma is felkapta a fejét. 2009-ben bemutatta Japán első, saját fejlesztésű tourbillonos karóráját. Vegyük észre, mit jelent ez: valaki, akinek nincs órásipari képzettsége, első komoly munkájaként pont azt a komplikációt építette meg, amit a legtöbb órásmester a szakma csúcsának tart. 2011-től árulta a saját neve alatt az óráit, 2015-ben pedig felvették az AHCI-be, a független alkotó órásmesterek svájci akadémiájába, ahová rajta kívül csak egyetlen japán tag került be. Nem véletlenül emlegetik „Japán Philippe Dufourjaként”.
A Hajime Asaoka Tsunami, 37 mm-es háromjáratú óra, hátoldalán a hatalmas, 15 mm-es billegővel. Fotó: Hajime Asaoka (hajimeasaoka.com)
Az atelier-darabjai (a háromjáratú Tsunami, a Project T tourbillon és a Chronograph) mind kézzel készülnek, hónapok alatt. Évi néhány darab, tízezer dolláros nagyságrendtől fölfelé.
A Project T tourbillon, amelyben rubinkövek helyett golyóscsapágyak dolgoznak. Fotó: Time and Watches (timeandwatches.com)
A döntés, amiért ez a cikk szól
És itt jön a lényeg. Asaoka látta, hogy sokan szeretik a dizájnját, de esélyük sincs megvenni. Ezért 2018 áprilisában elindított egy második márkát, előbb Chrono Tokyo néven a japán piacon, majd 2019 júniusában nemzetközileg is, Kurono Tokyo néven.
A logika egyszerű és tiszta. A dizájn, az arányok, a számlapmunka és az ízlés ugyanaz, a szerkezet viszont nem házon belül készül, hanem bevált japán kaliber (Miyota, Seiko). Ettől lehet nagyobb sorozatot gyártani, jóval olcsóbban. Ahol az atelier-darabok huszonötezer dollárnál kezdődnek, ott a Kurono nagyjából ezerötszáz dollár körül.
A stratégia szépsége, hogy a két márka nem eszi meg egymást. Aki a kézzel készített csúcsot akarja, továbbra is az Asaoka-darabot veszi. Aki Asaoka dizájnját akarja viselni, most már megteheti. Ezt nagyon kevesen tudják jól csinálni a független órásvilágban.
Amit valójában kapsz
A Kurono nem egy leegyszerűsített, olcsóbb változat. Art deco ihletésű, letisztult formanyelv, gondosan megrajzolt számok, dobozüveg, és mindenekelőtt a számlapmunka, ami a márka igazi erőssége. A japán esztétika fogalmai, a wabi-sabi (a tökéletlen szépsége) és a shibui (a visszafogott elegancia) nem marketingszöveg nála, hanem tényleg látszik a tárgyakon.
Az első sorozat 2019 júniusában érkezett, egyszerű, háromjáratú órákként, három színben (Mystic Gray, Midnight Blue és a Sincere Fine Watches-nál exkluzív Eggshell White). Ugyanez a modell futott később Reiwa és Classic néven. A számlapon hiragana írással a „クロノ” (Kurono) és a „Bunkyō Tokyo” felirat áll, arra a tokiói kerületre utalva, ahol Asaoka műhelye van.
Van egy történet, amit különösen szeretek. A második évfordulóra Asaoka olyan színt akart, ami a japán kultúrát fejezi ki, és a japán íbisz (toki) tollainak rózsaszínes árnyalatát választotta. Ennek az egyetlen színnek az eltalálása az ötlettől a gyártásig majdnem egy évébe telt, mert ragaszkodott hozzá, hogy határozottan más legyen, mint az akkor mindenütt látható „lazacszínű” számlapok.
Az Anniversary 朱鷺:TOKI, a japán íbisz tollairól mintázott számlappal. Fotó: Kurono Tokyo (kuronotokyo.com)
Azóta a kollekció jóval szélesebb: kronográfok, naptáras darabok, a magasabb kategóriás Grand széria, szalon-kiadások és évfordulós modellek. Néhány számlap hagyományos japán technikával, urushi lakkal készül, amit Kiotóban, kézzel réteget rétegre visznek fel és políroznak, mert ezt a mélységet gép egyszerűen nem tudja utánozni.
Kézzel készített urushi lakkszámlap, kiotói mesterek munkája. Fotó: Worn & Wound (wornandwound.com)
Az árnyoldal, őszintén
Egy dolgot viszont ki kell mondani, mert enélkül nem lenne teljes a kép. A Kurono „elérhető” ár szempontjából, de nem könnyen megszerezhető. A darabok limitált szériákban, online „dropokban” jelennek meg, és percek alatt elfogynak. Volt olyan modell, amit pontosan tíz percig lehetett megrendelni.
Ennek megvan a maga kellemetlen következménye: a másodpiacon rendszeresen jóval a listaár fölött cserélnek gazdát. Vagyis a hozzáférés problémáját a márka részben megoldotta (az árat leszállította), részben viszont áthelyezte (most a sorbanállás és a szerencse a szűk keresztmetszet). Ezt érdemes tudni, mielőtt valaki beleszeret.
Az elfogulatlanság kedvéért a másik oldal is: a limitált szériák egy ilyen méretű, kézműves szemléletű műhelynél nem feltétlenül mesterséges trükkök. Egy kis csapat egyszerűen nem tud korlátlan mennyiséget legyártani úgy, hogy a számlapok minősége ne romoljon.
Miért pont ez a márka nyit ajtót
Sokan a Kuronón keresztül lépnek be a microbrandek világába, és szerintem érthető, miért. A legtöbb microbrand története úgy szól, hogy valaki megszeretett egy műfajt, és megpróbálta jól megcsinálni. A Kuronóé viszont fordítva működik: itt egy már befutott, AHCI-tag mester lépett lefelé az árlétrán, szándékosan, hogy többen hozzáférhessenek.
Ez megmutatja, hogy az „olcsóbb” és a „gyengébb” nem ugyanaz. Hogy egy néhány ezer dolláros óra is hordozhat valódi ízlést és mesterségbeli tudást, ha az áll mögötte, aki érti. És ha ezt egyszer kézbe veszed vagy csak alaposan megnézed, onnantól máshogy nézel a nagy házak belépő modelljeire is.
Asaoka egyébként nem állt meg ennél: a cége alatt fut a saját neve, a Kurono, a régi japán Takano márka újraélesztése és az Otsuka Lotec is. Egy ember, aki egy könyvből tanult meg órát csinálni, mostanra a japán független órásvilág egyik motorja.
Ezért van itt a Kurono a napló első lapjai között. Nem a hype miatt, hanem mert egy egyszerű, ritkán meghozott döntés áll mögötte: a jó dizájn ne csak csodálható legyen, hanem hordható is.
