Húzd el a kart a tok oldalán, aztán engedd vissza. Először mély hangok szólalnak meg. Utánuk páros ütések jönnek, egy magas és egy mély. Végül csak a magas hang marad.
Ha tíz mélyet, két hangpárt és hét magasat hallottál, az óra 10:37-et mondott.
Nem ébresztett, és nem játszott dallamot. A számlapot sem nézte meg senki. Egy teljesen mechanikus szerkezet leolvasta a mutatók állását, három részre bontotta az időt, majd két apró kalapáccsal elütötte az eredményt.
Ez a percütő. Ma szinte semmilyen gyakorlati szükség nincs rá. Éppen ezért maradt az órásmesterség egyik legtisztább mutatványa.
A percütő működés közben
Állíts be egy időpontot, majd hallgasd és kövesd végig, hogyan lesz az órából mély hang, a negyedből hangpár, a maradék percből pedig magas ütés.
A modell csak az elindítás után töltődik be.
Állíts be egy időpontot, majd indítsd el az ütést. A modell külön mutatja az órákat, a negyedeket és a perceket. Saját, sematikus ábra.
Két hang, három jelentés
A percütő kódja meglepően takarékos. Két gongja van. Az egyik mélyebben, a másik magasabban szól.
A mély hang az órákat számolja. Tíz órakor tízszer üt. A negyedórát a két hang gyors egymásutánja jelzi, előbb magas, majd mély. Félkor két ilyen pár szól, háromnegyedkor három. Ezután a magas gong számolja meg, hány perc telt el az utolsó negyed óta.
10:37 tehát így bomlik fel:
- tíz mély ütés, mert tíz óra van,
- két magas és mély hangpár, mert két teljes negyedóra telt el,
- hét magas ütés, mert harminc után még hét perc következett.
A legnagyobb feladat 12:59. Ekkor tizenkét mély, három kettős és tizennégy magas hang szól. A Patek Philippe számítása szerint ez összesen 32 kalapácsütés. Egyetlen percütőnek 720 különböző sorrendet kell hibátlanul felépítenie, mert a tizenkét órán belül ennyi különböző perc létezik.
Az ember néhány próbálkozás után megtanulja hallani a rendszert. A gépnek viszont minden alkalommal előbb ki kell számítania.
A kar nem kapcsoló
A tok oldalán futó hosszú csúszka úgy néz ki, mintha egyszerűen bekapcsolná az ütést. Ennél többet tesz. A teljes útján végighúzva felhúz egy külön rugót, amely az ütőmű energiáját adja.
Ez fontos. Harminckét ütéshez nem kevés energia kell, a járást szabályozó billegőnek viszont közben ugyanúgy tovább kell dolgoznia. Ha a kalapácsok közvetlenül a járat főrugójából vennének el egy nagy adagot, az óra pontossága is megérezhetné. Sok percütő ezért az aktiválás mozdulatából tölti fel az ütéshez szükséges készletet. Más konstrukció külön rugóházat használ.
A csúszkának végig kell érnie. A modern szerkezetekben az úgynevezett mindent vagy semmit biztosítás csak teljes felhúzás után engedi elindulni az ütőművet. Félbehagyott mozdulatból így nem lesz félmondat, például néhány óraütés negyedek és percek nélkül.
A percütőt nem egy villanykapcsoló indítja. A Patek Philippe 5303R oldalán látható csúszka mozdulata mechanikai energiát ad az ütőműnek. Fotó: Patek Philippe.
A csiga, amely leolvassa a mutatót
Az ütőműnek nem szabad elfordítania a mutatókat, és nincs saját digitális memóriája sem. A már meglévő időjelzésből kell dolgoznia.
Ehhez lépcsőzetes tárcsákat használ. Az alakjuk miatt csigának hívják őket. Külön csiga tartozik az órához, a negyedórához és a perchez. Mindegyik együtt mozog azzal a fogaskerékrendszerrel, amely a mutatókat hajtja, ezért felületük pillanatnyi magassága az idő egy részét kódolja.
Amikor elindul az ütés, egy fogazott kar, az úgynevezett gereblye ráesik a hozzá tartozó csigára. Mélyebbre zuhan, ha több ütésre van szükség, és hamarabb megáll, ha kevesebbre. A szabadon maradó fogak száma mondja meg az ütőműnek, hányszor emelje meg a kalapácsot.
Nem egyetlen számítás történik. Három mechanikus kérdés hangzik el egymás után: hány óra, hány teljes negyed, hány maradék perc? A csigák alakja adja a választ, a gereblyék pedig megszámolják.
Ezért különösen kényes az idő beállítása ütés közben. Ilyenkor a leolvasó karok már kapcsolatban lehetnek a csigákkal. A gyártói útmutatók nem véletlenül kérik, hogy a tulajdonos várja meg a teljes sorrend végét, és közben ne mozgassa a koronát.
A sebesség is része a mondatnak
A helyes ütésszám önmagában kevés. Ha a kalapácsok túl gyorsan csapnak le, a hangok egymásba folynak. Ha túl lassan, 12:59 végighallgatása türelempróba lesz.
Az ütőmű külön fogaskeréksorát ezért egy szabályozó fékezi. Régebbi szerkezetekben ez gyakran hallható, zümmögő röpsúlyos szerkezet volt. A modernebb, többnyire csendes centrifugális szabályozó csak akkor engedi gyorsabban forogni a sort, ha a benne mozgó súlyokat közben kifelé kényszeríti. A növekvő ellenállás egyenletes tempót tart.
Az időközök finomhangolása nem puszta ízlés. Egész órakor nincs negyedütés, ezért a mély órák és a magas percek között könnyen hosszú csend keletkezne. A Jaeger-LeCoultre egyik újabb megoldása ezt a holtidőt rövidíti le. Az óra így nemcsak helyesen számol, hanem természetesebben beszél.
Két kalapács, két feltekert acélszál
A percütő végén nincs hangszóró. Két apró acélkalapács csap rá két edzett fémszálra. Ezek a gongok a szerkezet körül futnak, mert egy zsebóra vagy karóra tokjában nincs hely hosszú, egyenes hangrudaknak.
A két polírozott kalapács a számlap bal oldalán látható. A körben futó gongokból csak vékony ívek sejlenek fel, mégis ezek adják az óra két hangját. Fotó: Patek Philippe.
Az ütés csak elindítja a rezgést. Hogy abból halk koccanás vagy tiszta, hosszan csengő hang lesz, azt már az egész óra dönti el. Számít a gong hossza és keresztmetszete, a kalapács tömege, az ütés ereje, a rögzítés helye, a tok anyaga, a hátlap és még az is, mennyire szorosan fekszik az óra a csuklón.
Emiatt egy percütő elkészítése részben órásmunka, részben hangszerépítés. A szerkezet lehet matematikailag hibátlan, mégis tompán szólhat. A jó hangnak tisztán el kell választania a magas és mély hangot, gyorsan meg kell születnie, majd anélkül kell lecsengenie, hogy elnyelné a következő ütést.
Amikor az üveg is hangszer lesz
A hagyományos gong egyik vége a szerkezetet tartó alaplemezhez kapcsolódik. A rezgés innen jut tovább a tokba, közben pedig több illesztésen is veszít az energiájából. A mai gyártók ezen a ponton egészen eltérő válaszokat adnak.
Az Audemars Piguet Supersonnerie gongjai egy vékony belső hanglaphoz rögzülnek. A megoldás úgy használja ezt a lemezt, ahogy egy gitár teste erősíti fel a húrok rezgését. A Jaeger-LeCoultre kristálygongjai közvetlenül a zafírüveghez kapcsolódnak. A Chopard ennél is tovább ment: a L.U.C Full Strike Sapphire gongjai és számlap felőli zafírüvege egyetlen tömböt alkotnak.
A zafírtokos Chopard L.U.C Full Strike Sapphire szerkezetén a két kalapács kilenc és tíz óra környékén látható. A gongok a számlap zafírüvegével egy tömbből készülnek. Eredeti, gyárilag átlátszó hátterű termékfotó: Chopard.
Ez már akusztikai mérnöki munka. Nem az a cél, hogy az óra egyszerűen hangosabb legyen. A hangmagasság, a felhangok, a lecsengés és az ütések közötti csend együtt adja azt a karaktert, amely alapján két azonos rendeltetésű szerkezet is teljesen másként szólhat.
Miért ilyen nehéz karórába tenni
Zsebórában több hely jutott a gongnak, nagyobb lehetett a tok, és használat közben gyakran kemény felületre tették. A karóra kisebb, a csukló pedig elnyeli a rezgés egy részét. Ehhez jön a vízállóság gondja. A hangnak ki kell jutnia a tokból, a nedvességet viszont kint kell tartani. A két igény nem természetes szövetséges.
A Patek Philippe 5303R például csak por és nedvesség ellen védett, vízállónak nem nevezik. Nem azért, mert a gyártó megfeledkezett a tömítésről. A nyitott hang és a szorosan lezárt tok között valódi kompromisszum van.
A téglalap alakú Reverso még egy akadályt hozzátesz. A klasszikus kör alakú gongokat és a hozzájuk tartozó karokat egy sarkos térbe kell rendezni. A Jaeger-LeCoultre 1994-ben készített ehhez formára szabott percütő szerkezetet, a mai Calibre 953 pedig már kristálygongot, csuklós trebuchet kalapácsot és gyorsabb ütéssorrendet használ.
A téglalap alakú Calibre 953 szerelés közben. A kék gong a szerkezet peremét követi, a tok, a számlap és a fordítható hátlap külön vár az összeépítésre. Fotó: Jaeger-LeCoultre.
Mire kellett, amikor még kellett valamire
A 17. század végén nem lehetett megérinteni a telefon kijelzőjét az éjjeliszekrényen. Gyertya sem mindig égett. A korai ismétlő órák ezért előbb az órát és a negyedórát tették hallhatóvá, később pedig megjelent a perc pontosságú változat.
A névben az ismétlő szó a lényeg. Az óra nem magától üt minden negyedben, mint egy nagyóra vagy egy grande sonnerie. Kérésre megismétli azt az időt, amelyet a mutatók éppen mutatnak. A tulajdonos sötétben, akár zsebben tartva is megtudhatta az időt.
Az elektromos fény, majd a világító festék ezt a gyakorlati előnyt lassan elvette. A percütő nem tűnt el, csak szerepet váltott. Hasznos eszközből annak bizonyítéka lett, hogy egy gép képes érzékelni, számolni, energiát adagolni és hangot formálni, mindezt elektronika nélkül.
Az idő, amelyet végig kell hallgatni
Egy digitális kijelző egyetlen pillanatban közli, hogy 10:37 van. A percütő nem siet ennyire. Tíz mély hangot kér, két párt, aztán még hét magasat. Az információ időben bontakozik ki.
Ez elsőre kerülőútnak tűnik. Valójában ettől érdekes. A szerkezet nem egyszerűen megmutat egy számot, hanem lefordítja egy másik nyelvre. Nekünk pedig figyelnünk kell, különben elveszítjük a fonalat.
A percütő ma azért különleges, mert semmit nem rövidít le. Végigmondja az időt. Hangról hangra, pontosan olyan lassan, ahogy telik.
