A SAS 1954. november 15-én megnyitotta Koppenhága és Los Angeles közötti sarkvidéki járatát. A hozzá kötődő órát egy huszonhárom éves tervező, Gérald Genta rajzolta meg a Universal Genève-nek. Még jóval a Royal Oak és a Nautilus előtt járt.
Engem a Polerouteren először a tokfülek fognak meg. Ahogy kifelé csavarodnak, más szögben verik vissza a fényt, mint a tok sima pereme. Aztán ott az a széles, bordázott gyűrű a számlap körül. Ettől lesz az egész kicsit furcsább, mint egy szokásos fekete számlapos óra.
Polerouter még nem volt a kezemben. A fotóin viszont mindig ennél a két részletnél ragadok le.
Los Angeles felé, Grönlandon át
A járatot Douglas DC-6B repülte, közbenső megállókkal a grönlandi Søndre Strømfjordban, a mai Kangerlussuaqban, majd a kanadai Winnipegben. A térképen észak felé kerülőnek látszó út a Föld gömbjén rövidített az Európa és a nyugati part közötti távolságon.
A SAS négy év előkészítő munkáról számol be. Az utasoknak hideg elleni védőruhát adtak, a fedélzeten pedig sarkvidéki túlélési útmutató is volt. Ezt a részletet nehéz összeegyeztetnem az elegáns reklámképekkel. Az ember felszáll Los Angeles felé, aztán kiderül, hogy a csomaghoz túlélési olvasnivaló is jár.
Douglas DC-6B a SAS archívumából. Ezzel a típussal indult a koppenhágai sarkvidéki járat 1954-ben. Fotó, SAS.
A Universal a sarkvidéki repüléssel kapcsolta össze az órát, és a mágneses hatásokkal szembeni ellenállását is hangsúlyozta. Az első változatok számlapjára még Polarouter került, ebből lett később a Polerouter név.
Az iránytű és az óra itt két külön problémával találkozott.
A mágneses pólus közelében a földi mező vízszintes összetevője gyengül, ezért az iránytű egyre rosszabb támpontot kap. A mechanikus óránál viszont a felmágneseződő alkatrészek, különösen a hajszálrugó megváltozó viselkedése okozhat járáshibát. Ebből könnyű lenne olyan történetet csinálni, amelyben az óra egy óriási sarkvidéki mágnessel küzd. Engem jobban érdekel, milyen használati tárgyat terveztek az új útvonal mellé.
Mert a végeredmény egészen visszafogott lett.
Huszonhárom évesen
Genta ötvösnek és ékszerésznek tanult Genfben, és még pályakezdőként került a Universal Genève-hez, ahol a Polerouterrel kapta az egyik első olyan nagy feladatát, amelynek a megoldását azóta is számon tartjuk, egészen a belső gyűrűig és a tokfülek ívéig.
Ezért a munkájáért külön szeretem.
A későbbi sikerei néha zavaróan rátelepednek erre az órára. Minden a Royal Oakhoz vezető előzmény lesz. Pedig engem itt pont az érdekel, mit oldott meg úgy, hogy még nem az ő nevétől várták egy terv sikerét.
Gérald Genta későbbi portréja. A Polerouter tervezésekor huszonhárom éves volt. Fotó, Gérald Genta Heritage.
A fekete középrész körül futó világos gyűrűn sűrű, finom bordák ülnek. A mutatók hosszúak, a számlap közepén kereszt halad át. A széles külső sáv miatt a közép kisebbnek látszik, a világos és sötét részek határa pedig közel húzódik a mutatók hegyéhez. Nekem ettől lesz olyan könnyen felismerhető.
Polerouter S-20217-4, körülbelül 1955-ből, 138 SS ütközőrotoros szerkezettel. A bordázott gyűrű és a csavart tokfülek ezen a példányon jól követhetők. Fotó, Bukowskis, háttéreltávolítással.
A korai Polaroutereknél ez a belső gyűrű még az üveg rögzítésében is részt vett. A Universal gyári szerelési rajzán külön látszik a tok, az akrilüveg és a belülről hozzáfeszülő gyűrű, amelyet a megfelelő helyzetbe kellett nyomni ahhoz, hogy az üveg rendesen felüljön a helyére, ahogy azt a metszeten egymás fölé tett helyes és hibás illesztés is mutatja. Ahogy a tokokon később változtattak, a rögzítés módja is változott, a széles belső keret viszont megmaradt a család egyik felismerhető részletének. Ez nekem külön tetszik. A fotón először díszítésként nézem, aztán egy javítási útmutatóban kiderül róla, hogy a korai konstrukcióban munkát is végzett. És közben egyszerű számlapot lehetett köré szervezni, mert a fényt megtörő gyűrű már eleve elég sokat csinált.
A gyári Technical Note 2 szerelési rajza. Jobbra az üveg és a gyűrű helyes, illetve hibás illeszkedése. Dokumentum, Universal Genève, The Polerouter Reference Website archívuma.
A rotor később lett kicsi
Az első Polarouterekben 138 SS kaliber dolgozott, ütközőrotoros automatikával. A felhúzósúly a csukló mozgására ide-oda fordult, útjának végein kis rugós ütközők fogták meg. A fenti fekete számlapos óra felnyitott hátoldalán a súly mellett mindkét rugó látható.
Az első SAS-járat történetéhez tehát még ez a szerkezet tartozik.
138 SS. A nagy súly fölött és mellett látszik a két rugós ütköző. Ugyanannak az S-20217-4 példánynak a szerkezete. Fotó, Bukowskis, részlet.
A Universal 1955. május 27-én jelentette be a CH329805 számú szabadalmat. Ebben már a szerkezet síkjába süllyesztett, oldalra eltolt forgástengelyű súly szerepelt. Ebből az építési elvből nőtt ki a 215-ös Microtor kalibercsalád.
Egy szokásos, központi rotor sok mindent eltakar a szerkezetből, és fölötte külön helyet kér. A kis rotort a rugóház és a billegő között megmaradó területre tették. Így a felhúzás elfért a többi alkatrész mellett, nagyjából azonos magasságban velük. A kisebb átmérő a súlynál hátrány is, mert ugyanakkora erő kisebb karral forgat, ezért számít a tömeg elhelyezése és az áttétel megválasztása. A szabadalmi rajzon a rotorral együtt forduló fogaskerék irányváltó kerékrendszeren keresztül adja tovább a mozgást, hogy a rugó mindkét forgásirányból felhúzást kapjon. Az óra kívülről maradhatott vékony és egyszerű, miközben belül a felhúzószerkezet elrendezését alaposan átgondolták. Én ezt a fajta helytakarékosságot sokáig tudom nézni egy szerkezetfotón.
A 215-ös család dátumos 215-2 változata. A kis rotor jobb felül, a billegő alatta látható. Fotó, The Polerouter Reference Website szerkezetgalériája.
A 215 után további változatok jöttek, köztük a dátumos 218-2, majd a 68-as és 69-es család. A későbbi rotoroknál a tengelyes megoldás helyét csapágyazott egység vette át. Az alapötletből több nemzedéknyi szerkezetet fejlesztettek tovább.
A dátumos órák arca közben más lett. Az alábbi 204605-7-en az ablak befelé keskenyedik, a számlap aranyszínű, a gyűrű pedig jóval csendesebb, mint a fekete példány körül. Ugyanabból a formából így egy sokkal öltönyösebb óra is kijött.
Polerouter Date 204605-7, körülbelül 1960-ból. Aranyozott és acél kivitel, 218-2 mikrorotoros kaliberrel. Fotó, Sotheby’s, háttéreltávolítással.
A tokfülek hetven év után
Egy ilyen órán a csavart fülek állapota sokat számít. Ha a polírozás lekerekíti az éleket, pont azok a különböző irányba néző felületek mosódnak össze, amelyek miatt az egész cikket elkezdtem írni.
Belül ugyanilyen érdekes, csak kevésbé látványos kérdések várnak.
Adam Hambly javítási leírásában megmutatja, hogyan kopik meg a régi Microtor tengelye vagy csapágya. A rotor ilyenkor hozzáérhet a környezetéhez, a hátlap belsején köríves nyomokat hagyhat. A sérüléstől még nem lesz menthetetlen a szerkezet, de a szép számlap önmagában keveset árul el a felhúzás állapotáról.
Nekem ez a javítható, továbbgondolt szerkezet legalább annyit hozzáad a Polerouterhez, mint a tervező neve. És a mérete is közel áll hozzám. A bemutatott régi példányok harmincöt milliméter körüliek, vagyis a csavart füleknek marad helyük a csuklón.
Ha magamnak keresnék egyet, a fekete számlapos, dátum nélküli változatnál kezdeném. A tokfülek éleiről kérnék még néhány közeli képet.
Referenciák a cikkhez
| Óra vagy szerkezet | Azonosító | Miért szerepel itt? |
|---|---|---|
| Korai Polarouter tokcsalád | 20214 / 20217 | Az eredeti gyári rajzon a belső gyűrű az akrilüveg rögzítésében is részt vesz. |
| Fekete számlapos Polerouter | S-20217-4, 138 SS | A bemutatott Bukowskis-példány, kb. 1955. A katalógus szerinti átmérő 35,5 mm. |
| Microtor dátumos változat | 215-2 | A szerkezetfotón szereplő kaliber, süllyesztett kis rotorral. |
| Aranyszínű Polerouter Date | 204605-7, 218-2 | A bemutatott Sotheby’s-példány, kb. 1960. A katalógus szerinti átmérő 35 mm. |
| Későbbi Microtor család | 68 / 69, 1-68 / 1-69 | Csapágyazott rotor, a 69-es változat dátummal. |
A méretek az itt bemutatott aukciós példányok adatai, a szerkezeti részletekhez a korabeli gyári rajzokat használtam.