A londoni Clockmakers’ Museum gyűjteményében van egy megviselt Patek Philippe Nautilus, amely többet mond George Daniels találmányáról, mint egy hibátlanul megőrzött bemutatóóra. Daniels a Patek kérésére 1981-ben alakította át a szerkezetét. A svájci gyárban tokot és számlapot kapott, majd 1982 elején visszakerült hozzá. A múzeum szerint tíz éven át hordta, és a gátlómű ezalatt nem igényelt beavatkozást.
A Patek mégsem vitte sorozatgyártásba. Ehhez végül az Omega kellett, és még jó néhány év.
A Co-Axial történetének ez az érdekes része: egy használható találmány és egy gyártható termék között jóval nagyobb távolság lehet, mint amit egy karóra néhány milliméteres alkatrészei alapján gondolnánk. Daniels mindkét feladattal szembesült, de csak az elsőt tudta egyedül megoldani.
Egy apró olajcsepp jelentősége
Egy mechanikus óra billegője hajszálrugóval együtt lengőrendszert alkot. Ha magára hagynánk, a veszteségek miatt fokozatosan megállna. A gátlómű kis adagokban pótolja az elveszített energiát, miközben azt is szabályozza, mikor léphet tovább a hajtórugó által terhelt kerékrendszer.
A svájci horgony-gátlóműben a gátkerék foga a horgony kövének impulzusfelületén csúszik végig. Közben elmozdítja a horgonyt, amely a villán és a billegő vezetőkövén keresztül továbbadja az energiát. A két kő felváltva dolgozik. A megoldás kicsi, tartós, jól gyártható, és mindkét lengésirányban fenntartja a billegő mozgását.
A csúszó érintkezéshez viszont megfelelő kenés kell. Nem mindegy az olaj mennyisége, helye vagy állapota. Ahogy változik a kenőanyag, változhat az átadott energia és a billegő lengésszöge is. Ez az időmérésre is hatással lehet. Nem arról van szó, hogy a hagyományos gátlómű rosszul működne: a gond az, hogy teljesítménye részben egy öregedő anyagtól függ.
Gyakran olvasható, hogy Daniels kétszázötven év után hozott változást. Ez a horgony-gátlómű Thomas Mudge-ig, a 18. század közepéig visszavezetett történetére utal. A mai svájci változat nem kétszázötven éve változatlan szerkezet, és közben más gátlóművek is készültek. Daniels jelentőségét nem kell egy túlzó állítással megtámogatni.
Az órás, aki nem csak a szerkezetet készítette
Daniels a Man-szigeti műhelyében olyan órákat épített, amelyeknél a szerkezet mellett a tok és a számlap elkészítését is maga vállalta. A róla elnevezett munkamódszer lényege nem valamiféle szándékos régimódiság volt, hanem az, hogy az elképzelés és a kész alkatrész között a lehető legkevesebb függőség maradjon.
Az 1970-es években, a kvarcórák térnyerése idején ezen a területen keresett érdemi fejlesztési lehetőséget. A Co-Axial nem több kijelzést vagy látványosabb számlapot ígért, hanem más energiaátadást. Egy olyan tulajdonságot javított volna, amelyet a tulajdonos nem feltétlenül vesz észre, amikor először felveszi az órát.
Daniels a műhelyében. Az eredeti archív fotó kis felbontású, ezért nem kapott mesterségesen kiegészített részleteket. Forrás: Daniels London; a webhely képkreditje Sotheby's.
Mitől koaxiális?
A név a közös tengelyre utal. A klasszikus elrendezés két, egymás fölött elhelyezett kerékszintje mereven összetartozik: együtt fordulnak, nem egymással ellentétesen. A billegő tengelye ettől külön van.
A horgonyon két zárókő mellett egy külön impulzuskő dolgozik. A billegő tárcsája is kap saját impulzuskövet, a villához kapcsolódó vezetőkő mellett. Ez a szétválasztás teszi lehetővé, hogy az egyik irányban a horgony közvetítse az energiát, a másikban pedig a kerék közvetlenül a billegőnek adja át.
A „radiális impulzus” kifejezést könnyű félreérteni. Az elnevezés a gátkerék sugarának irányába rendezett impulzusfelületekre utal, nem a billegő tengelye felé irányuló lökésre: az nem is forgatná a billegőt. A kialakítás rövid, toló érintkezést tesz lehetővé a hagyományos, hosszabb csúszás helyett. A súrlódás nem tűnik el az órából, de az energiaátadás másképpen függ tőle.
A 2500-as kaliber gátlóművének gyári szemléltetése. Az alkatrészeket a láthatóság kedvéért széthúzták, nem ilyen távolságban működnek. Forrás: Omega, Omega's Co-Axial Story, 2010.
Egy teljes lengés, két különböző út
Induljunk abból, hogy egy zárókő megfogja a gátkereket. A hajtórugó húzná tovább a kerékrendszert, a billegő azonban még nem érkezett meg az oldási helyzetbe.
Amikor megérkezik, a vezetőköve megmozdítja a villát. A horgony elfordul, a zárás old. A kisebb kerék foga ekkor a horgony külön impulzuskövét tolja meg, és a villa a vezetőkövön keresztül energiát ad a billegőnek. Ez a közvetett impulzus.
A következő fog ismét megakad, a billegő viszont továbbhalad. Szabad ívének végén a hajszálrugó visszafordítja. A visszaúton újból oldja a horgonyt, de most a nagyobb kerék foga a billegő tárcsájának impulzuskövét éri el. A fenntartó energia ezen az úton nem halad át a horgonyon.
A ciklus végére két impulzust kaptunk, és a gátkerék két lépést tett. Közben a billegő mozgásának jelentős része szabad lengés volt, nem folyamatos fogaskerék-kapcsolat. Az alábbi modellen külön megállíthatod az oldást, a közvetett és a közvetlen impulzust.
Két út a billegőhöz
Kövesd végig a Co-Axial egy teljes lengését. A nagy kerék, a kisebb impulzuskerék és a horgony külön is megvizsgálható.
Zárás a kilépőkövön
A hajtórugó terheli a kerékrendszert, de a kilépőkő megállítja a gátkereket. A billegő közelít a kapcsolódási tartományhoz.
Nincs fenntartó impulzus. A zárás visszatartja a kerékrendszert; a billegő és a hajszálrugó egymás között cserél energiát. Oldáskor ebből jut a horgony mozgatására is.
A számok a rajz alkatrészeit azonosítják. A két kerékszint egyetlen merev egységként forog; a billegőnek külön tengelye van.
Mi változik a svájci horgonyhoz képest?
A svájci horgony-gátlómű mindkét irányban a horgonyon át ad impulzust, a fog végigcsúszik az impulzusfelületen. A Co-Axial különválasztja a zárást és az impulzust, és az egyik irányban közvetlen kapcsolatot használ. A rövid érintkezés nem jelent nulla súrlódást.
Oktatómodell Daniels EP0018796 szabadalmának elve alapján. A fogalakok, érintkezési hézagok, mozgásszögek és fázisidők szemléltetők; nem gyártási geometria vagy ütközésszimuláció. A hajszálrugó jelképes. A színezett vonal energiautat jelöl, nem alkatrészt. A valós biztonsági tárcsa és határoló elemek nincsenek részletezve. 1× itt 12 másodperces oktatási ciklus, nem az óra valós sebessége.
Zárás a kilépőkövön
A modellnél érdemes először a harmadik és a hetedik fázist összehasonlítani. Utána nézd meg a két zárási helyzetet is: a kerék áll, miközben a billegő tovább mozog. A kiemelt energiaút nem egy plusz alkatrész, hanem a működés követését segítő jelölés.
A Patek nem egyszerűen becsukta az ajtót
A Nautilus önmagában cáfolja azt a kényelmes történetet, hogy a Patek Philippe egyáltalán nem foglalkozott Daniels ötletével. Volt együttműködés, készült prototípus, és Daniels számára használható karóra is született belőle. A sorozatgyártásig azonban nem jutottak el.
Daniels 2003-ban, Roger Smithnek mesélve egy vitatott vizsgálati jelentést is felidézett. A FAR-nál készült értékelés rossz eredményt mutatott a Patek kiviteléről; Daniels szerint az nem az ő előírásainak megfelelően készült. Ez az ő visszaemlékezése, nem a gyártó független magyarázata arra, miért szakadt meg a munka.
A különbség fontos. Az általa személyesen beállított óra jó működése nem bizonyította automatikusan, hogy ugyanaz a szerkezet nagy sorozatban, elfogadható költséggel és egyenletes minőséggel is elkészíthető. Ugyanígy egy vitatott prototípus gyenge teljesítménye sem bizonyította, hogy az alapelv hibás.
A tényleges Daniels-féle Nautilus, nem egy mai illusztrációs példány. Science Museum Group / The Clockmakers' Museum, L2015-4220. © The Board of Trustees of the Science Museum, CC BY-NC-SA 4.0. Háttér eltávolítva; az óra képpontjai megőrizve.
És a Rolex?
A Rolexszel kapcsolatos történetből is maradt kézzelfogható bizonyíték. Daniels hagyatékának 2012-es Sotheby’s-árverésén szerepelt egy 16220-as Datejust, amelynek 3135-ös kaliberébe ő épített vékony Co-Axial gátlóművet. Az aukciós katalógus egy 1984-es genfi találkozóról is beszámol.
A sokszor felidézett tizenhét perces várakozás Daniels számára sértő volt, de egy előszobai jelenetből nem lehet levezetni egy vállalat teljes műszaki döntését. Az ellenőrizhető állítás ennyi: tárgyaltak, létezett átalakított Rolex, és nem lett belőle Rolex-sorozattermék. A költség, a gyárthatóság vagy az intézményi büszkeség pontos súlyát belső dokumentumok nélkül nem lehet felelősen megállapítani.
Daniels saját elbeszélésében erősen jelen van a kívülállóval szembeni ellenállás. Az olvasó szempontjából azonban érdemes különválasztani a feltaláló érthető csalódottságát attól, amit a fennmaradt órák és iratok bizonyítanak.
Hayek döntése után is kellett egy gyár
Az Omega Daniels halálakor kiadott megemlékezése Nicolas G. Hayeknek tulajdonítja a döntő támogatást: a Swatch Group vezetője felismerte a találmány lehetőségét, és az 1990-es évek elején elindította a közös munkát az Omegával.
Daniels az interjúiban nem mindig volt kíméletes a svájci szakemberekkel, az Omega gyártási teljesítményét viszont elismerte. Egyedileg beállított alkatrészekből megbízható sorozatot készíteni külön mérnöki feladat. A tervező rajza mellé megfelelő megmunkálás, ellenőrzés és szerelési eljárás kellett.
1999-ben jelent meg az első sorozatgyártott Co-Axial Omega, a De Ville 2500-as kaliberrel. A múzeumban őrzött arany példány a 999 darabos kiadás része. Kívülről visszafogott öltönyóra: a fontos változás nem a számlapon történt.
Az 1999-es De Ville egyik arany példánya, 2500-as kaliberrel. Science Museum Group / The Clockmakers' Museum, L2016-2312. © The Board of Trustees of the Science Museum, CC BY-NC-SA 4.0. Háttér eltávolítva; eredeti számlap és tok.
2007-ben a 8500 már olyan szerkezetként érkezett, amelyet a Co-Axial köré terveztek. Ez fontosabb lépés, mint egy újabb kaliberszám: az új gátlómű ekkor már nem csupán alkalmazkodott a befogadó szerkezethez, hanem annak kiindulópontja lett.
A 2500-as kaliber gyári képének részlete. A nagy rotor könnyen elvonja a figyelmet a jóval kisebb gátlóműről. Fotó: Omega, 2010.
Amit a Co-Axial nem ígér
A kisebb kenési igény nem szervizmentesség. A teljes órában továbbra is vannak kenést igénylő csapágyak, kopó alkatrészek és öregedő tömítések. Maga az Omega is csökkentett súrlódásról és kenési igényről beszél a kezelési útmutatójában, nem örök karbantartásmentességről.
A Co-Axial felirat önmagában nem pontossági tanúsítvány. A billegő, a hajszálrugó, a szabályozás, a szerelés és az egész szerkezet állapota együtt számít. A Master Chronometer minősítés és a mágneses térrel szembeni ellenállás külön fejlesztésekhez és vizsgálatokhoz tartozik, nem következik automatikusan ebből az egy gátlóműből.
Ezért nem érdemes két órát pusztán a gátlómű nevét nézve rangsorolni. A Co-Axial egy jól körülhatárolható műszaki problémára adott válasz. Nem bizonyítja, hogy minden hagyományos horgony-gátlóműves óra kevésbé pontos vagy kevésbé tartós.
Nem ért véget 1999-ben
Roger Smith tovább dolgozott az alapelven. Saját kivitelében a két fogkészletet egyetlen kerékre helyezte, így azok egymáshoz képesti helyzetét már nem két külön alkatrész összeállításakor kellett beállítani. A későbbi változatoknál a kerék tömegét és méretét is csökkentette.
Daniels történetét könnyű egy magányos angol órás győzelmeként elmondani. Valóban kellett hozzá az a makacsság, amellyel újra meg újra elővette a terveit. De a kész eredményhez az Omega gyártási munkája is hozzátartozik, ahogy Smith későbbi fejlesztései is.
Ha legközelebb egy Omega számlapján meglátod a Co-Axial feliratot, érdemes erre a kétféle munkára gondolni. Az egyik során valaki kitalálta, hogyan érjen másképpen egymáshoz néhány apró alkatrész. A másik során megtanulták ugyanezt újra és újra elkészíteni.
